Saját Otthon Projekt

Krumplis, sajtos, káposztás vagy esetleg töpörtyűs?

Ma ismételten egy isteni finom kelt tésztát hoztam Nektek, mely tökéletes vendégváró, valamint isteni majszolni-való. Én bármikor kapható vagyok rá, amikor anyukám nekiáll sütni, legyen az bármilyen ízesítésű, engem szinte úgy kell leparancsolni a tepsiről, annyira oda meg vissza vagyok érte. Ez pedig a pogácsa. Valahogy úgy vagyok ezzel a finomsággal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. 🙂

Emlékszem, mikor főiskolás voltam, Szegeden, a sétáló utcán lévő egyik cukrászdába szinte napi rendszerességgel bejártam, annyira isteni finom sajtos pogit árultak, ráadásul szinte alig volt olyan alkalom, hogy ne lett volna langyos.

Reggelente munkába menet, ha nem esik utamba legalább 10 pékség, akkor egy sem. Korábban „nyálcsorgatva” mentem el előttük, szemem eltakarva, orrom befogva, mivel természetesen teljes kiőrlésű, cukormentes változatot csak úgy találunk, ha igazán utánajárunk a dolgoknak. Azonban azt lássuk be, ezeknek a péksüteményeknek nagyjából semmi közük a házi finomságokhoz, nem beszélve arról, hogy ezeknél a pékségláncoknál egész szemtelen árat kérnek el ahhoz képest, hogy ezek levegővel felfújt, ízfokozóval ellátott, néhol műanyag ízű ehetetlen valamik.

Mikor kiderült a betegségem, emlékszem, szinte az első gondolatom az volt, hogy akkor többet nem ehetek pogácsát? Aztán rájöttem, hogy már miért ne ehetnék..  Tartottam valamelyest attól, hogy így már biztos nem lesz olyan finom, nem olyan, mint az igazi, stb.. Badarság. Gyakorlás kérdése ez is, mint minden. Mára már tudom az arányokat, a pontos sütési időt, mikor, hányszor kell megkelesztenem, milyen állagúnak kell lennie a tésztának.

Úgyhogy én ma már csak és kizárólag magamnak sütöm, legalább tudom, mi van benne, illetve egyáltalán nem elhanyagolható szempont az imént említett takarékossági oldala sem.

Íme 10 egyszerű szósz is, amivel feldobhatod az ételeidet! Kattints a cikkért!

A mai receptem pedig egy isteni, könnyű, szinte abbahagyhatatlan káposztás pogácsa, amelynek gyerekjáték az elkészítése. Korábban vettem egy fej káposztát, felaprítottam, sóztam, borsoztam, majd zsíron megdinszteltem. Mindig nagyobb adagot szoktam készíteni, mert miután kihűlt, csak fogom, bedobom a fagyasztóba, így mindig van mihez nyúlnom, ha bármilyen káposztás finomságot megkívánok. Reggel ki is vettem egy zacskóval, mire szükségem volt rá, ki is engedett.

Hozzávalók:

50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt (opcionális)
16 dkg búzaliszt
2 és fél teáskanál só
körülbelül 15 dkg vaj
1 tojás
nagyjából fél pohár tejföl (nagy dobozos)
1 dl tej
4 dkg élesztő
korábban lesütött, dinsztelt káposzta 20+15 dkg
bors, ízlés szerint (én nem sajnáltam)

Szokás szerint a hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe dobáltam, hozzátettem a korábban dinsztelt káposztát is (20 dkg), gondoltam, ha beledolgozza a tésztájába, abból baj nem lehet!  

Ezután hátradőltem és kiélveztem, hogy a munka nehezebb részét elvégzik helyettem, röpke fél óra alatt.  Mikor lejárt a program, hagytam, hogy a tészta a gépben körülbelül 15-20 perc alatt duplájára keljen:

Közben előkészítettem a gyúródeszkát, beliszteztem, majd a megkelt tésztát ráborítottam, összegyúrtam, majd további 15 percig pihenni hagytam. Nagyjából 2 cm vastagra kinyújtottam, megszórtam a megmaradt káposztával, a tésztát először jobbról, majd balról, ezután felülről majd alulról is összehajtottam, majd ismét következett egy 20 perces pihenő:

Ezt követően a tésztát kinyújtottam, tetejét beirdaltam, majd közepes méretű, lisztbe mártott szaggatóval kiszaggattam. Kicsit formázgattam a kezemmel, majd sütőpapírral bélelt tepsire tettem. Tetejüket felvert tojással megkentem, míg a sütő kellően bemelegedett (180 fokra) addig tovább pihentek a kicsikék. 🙂

Végül a sütőben 25 perc alatt gyönyörűen megsültek. Ebből a mennyiségből, pontosan 60 darab jött ki, ennek felét még nyersen egy tálcára tettem és betettem a fagyasztóba, így ha bármikor megkívánom, csak be kell kapcsolni a sütőt és nemsokára kész is az illatos, hazai, friss pogácsa. Kell ennél több? Szerintem, nem! 🙂

Egy kis háttér-információ: A képen látható tányér Anyukám gyerekkorából való. Annak idején ő is ebből evett, majd később, mikor mamáéknál voltunk, én is. “Sárikás tányér” lett a neve, mivel Anyut is és engem is mindig unszolni kellett, hogy együk meg az ennivalót. Valahogy így jött az a mondás: “legalább annyit egyél, hogy meglásd Sárikát!” 🙂 Nemrég megkaptam Anyától, mert tudta, hogy nagyon szeretem, kedves emlékek fűznek hozzá. 🙂 Az biztos, ha egyszer gyerekem lesz, ő is ebből fog majd enni. 

Boldog, jó étvágyat hozzá! 🙂

LogoIMG_7483ff

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni a következőről, akkor kövess minket a Saját Otthon Projekt Facebook oldalán is, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz.

Érdemes minket Istagramon is követni, mert itt rengeteg olyan képet osztunk meg a bloggal kapcsolatosan, amelyek egy-egy bejegyzésbe már nem férnének bele.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!